Hajátültetés a HairHungary Klinikán

2015. január 15. 20:07 - hajbeultetes

A műtét

Jelentem, túl vagyok a ”megpróbáltatásokon”. Most már itthonról írok a szoba melegéből. Teljesen őszintén mondom, ahogy visszagondolok a klinikán töltött 2 napra, úgy érzem magam, mintha pozitív élménnyel gazdagodtam volna! Jó, persze nem wellness-hétvégén vettem részt, de nem is a pokolból tértem vissza az élők sorába! :-)

Kedden, az előzetesen megbeszéltek szerint, reggel 8 órakor érkeztem a klinikára, ahol nagyon kedves személyzet fogadott a hajbeültetést végző doktornő társaságában. A kis ”kézipoggyászommal” a kezemben (amiben váltás ruhát vittem magammal, hogy kényelmesebb legyen a műtét… ennek tartalma: egy pár papucs, egy bő nyakú póló és egy kényelmes, hosszú tréningnadrág volt.) bekísértek egy szobába, ahol átöltözhettem és kaptam egy rövid tájékoztatót a műtét menetéről. A kérdéseimet is feltehettem persze. A köhögésem miatt, és annak tudatában, hogy  picit meg voltam fázva, kicsit aggódtam, de hamarosan megnyugtattak róla,hogy ameddig nincs lázam, ez az állapot nincs kihatással a műtétre, és ha netán rosszul érezném magamat szóljak és minden szükséges orvossággal ellátnak.

Ezeket követően, a műtét előtti fél órában kaptam antibiotikumot, vérzéscsökkentőt és fájdalomcsillapítót.  Ennek utána még vágtak egy picit a hajamból, mert a 4-5 mm hosszúnak bizonyult.  (Nem volt vészes, a különbséget szinte észre sem lehetett venni.)  A nyakamra, arcomra hullott hajat a műtét idejére számomra fenntartott mosdóban letusoltam magamról, visszaöltöztem és kezdődhetett maga a beavatkozás. Bekísértek a műtéti helyiségbe, ahol egy masszázságyhoz hasonló alkalmatosságba kellett hason feküdnöm. Ezt követően 2 körben a donor terület környékére fájdalomcsillapító szurikat kaptam, ami nyilván nem volt kellemes, de abszolút túlélhető és nem volt fájdalmasabb egy csípésnél. 

Ami ezek után következett, arról érdemben nem tudok beszámolni, mert olyan volt, mintha az egész fejem lefagyott volna… nem éreztem semmit. Elkezdődött az átültetendő hajak kivétele.  Ez reggel 8-tól - kisebb 2-3 perces mosdószünetekkel megszakítva - olyan 12:30-ig tartott. (Az egyetlen kellemetlenség ebben csak annyi, hogy az ember végtagjai nyilvánvalóan elgémberednek egy idő után… ilyenkor szóltam, hogy egy kicsit megnyújtóztatnám magam és felemelném a fejemet… ez is teljesen rendben volt).

Ha menet közben bármiféle apróbb, halovány fájdalmat éreztem a fájdalomcsillapító hatásának gyengülése következtében, rögtön kaptam újabb dózisokat.    Ez a kérés esetemben kicsit sűrűbb volt, mert eléggé vérzett a donor terület, így a fájdalomcsillapító hatása is hamarabb gyengült. Ez személyenként természetesen változó.  A vérzést sem úgy kell elképzelni, mint a mészárszéken…:D. Minden teljesen rendben volt, csak esetemben jobban szivárgott a kis lyukacskákból a vér, onnan, ahonnan kiemelték a hajszálakat.

Mindeközben teljesen fesztelenül beszélgettünk mindenféle témáról és közben telt- múlt az idő. Azt is egyeztettük, mit lenne kedvem ebédelni, a megrendelt étel az ebédszünetre meg is érkezett. Az átöltözéshez fenntartott szoba tulajdonképpen egy kisebb irodahelyiség, az ételt is itt fogyasztottam el. Ez a szünet hozzávetőleg 30 perces volt. Kicsit szusszantam, ezek után a doktornő megrajzolta a hajvonalamat a homlok felett, azon a területen, amivel aznap foglalkoztunk. Megkért, nézzem meg a tükörben, hogy tetszik-e a terv. Kisebb változtatást követően kialakult a végleges forma és visszamentünk a műtőhelyiségbe.  Ezután már háton is fekhettem, tv-t, filmet nézhettem és gyorsan telt az idő.  A menet tulajdonképpen ugyanaz volt, mint a délelőtti. Kaptam fájdalomcsillapítókat és megkezdődhetett a hajak beültetése. A műtét 17:00-ig tartott. 

Kaptam otthonra még fájdalomcsillapítót szükség esetére és antibiotikumokat, illetve egy flakonban sós oldatot, amivel 1-2 óránként estig spriccelnem kellett a fogadó terület környékét. Végül, de nem utolsó sorban egy kis steril lapocskával is elláttak, amit a párnámra kellett teríteni, hogy egyrészt ne vérezzem össze az ágyneműmet, másrészt pedig, hogy a donor terület, a tarkóm környéke biztos közegben legyen. A műtét második napja szóról-szóra ugyanúgy zajlott, mint ahogy az imént az első napi történéseket leírtam, azzal a különbséggel, hogy már a hátulsó területek ”behajazásáról” szólt a nap. :-)

Mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy ha megvan az elhatározás és az anyagi háttér, akkor ne féljen, vágjon bele. Fájdalomtól nem kell tartani! :-)

Hamarosan jelentkezem azzal, hogy miként éltem meg a műtétet követő 1 hetet!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajbeultetes-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr977077765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Hajátültetés a HairHungary Klinikán