Hajátültetés a HairHungary Klinikán

2015. január 23. 15:33 - hajbeultetes

A műtétet követő első hét

Pontosan ma egy hete történt a "nagy esemény" - Jelenthetem, túl vagyok a nehezén (Ezt most lekopogtam).

Múlt héten, szerdán este a műtét második napja után haza is indultam Budapestről. A sofőr szerepét édesapám töltötte be, ami nagyon nagy segítség volt számomra. (A doktornő egyébként nem ajánlja senkinek, hogy a műtétet követően vezessen.  Ez azért is fontos, mert a stresszt kerülni kell…. nem jó a hajhagymáknak.) :-) Stresszből magas vérnyomás, abból vérbőség keletkezik, amitől óva intenek! A fejünket pedig nem is ajánlatos mozgatni a beavatkozást követő órákban.

Kora este tehát megérkeztem otthonomba az enyhén sebes fejemmel, kötéssel a tarkómon, kicsit kimerülve és arra vágyva, hogy vízszintesbe helyezzem magamat az ágyamon. A klinikán kaptam egy kis útmutatást az elkövetkezendő napokra. Elláttak 3 napra elegendő antibiotikummal, amit reggel-este szednem kellett, illetve a fejemet 2 napig a sós oldatot tartalmazó ’locsolókannával’ spriccelni kellett 1-2 óránként. Az ’ajándékok’ listája pedig a steril lapocskával volt teljes, amit a fejem alá kellett raknom, hogy a donor területből esetlegesen szivárgó vér ne a párnámon kössön ki, és, hogy biztonságos, tiszta helyre hajtsam le a fejemet. Vagy is a tarkómat!

Az első 5 napban háton kellett feküdnöm és gondoskodnom róla, hogy ebben a pozícióban is maradjak, amíg alszom. Fontos vigyázni arra, hogy azok a területek, ahova hajat ültettek, semmihez se érjenek hozzá. Még a beavatkozást megelőzően én is hasznos tippekre találtam az enyémhez hasonló blog-oldalokon, mint pl. arra, hogy az utazó- párna nagyon nagy segítség lehet. Ez egyrészt nem kerül horribilis összegbe, másrészt körbe éri a teljes nyakat, így kivédve azt, hogy oldalra tudd dönteni a fejedet. (Kicsit olyan érzés, mint a nyakmerevítő, de meg lehet szokni!)

Azt hittem, képtelen leszek így normálisan aludni…. aztán igazam is lett! :D Tulajdonképpen nem is az alvással volt a probléma, hanem inkább azzal, hogy azért az ember ilyen módban aludva fel-fel ébred éjszakánként.(Különösen, ha normális esetben az oldalán szokott aludni.) Olyan nem nagyon fordult elő velem az így eltöltött 5 nap éjszakáján, hogy lehunytam volna a szememet és aztán felébredtem volna a kakas hívó szavára! Nahh, de ezzel számolni kell! Valamit valamiért!  Az sem volt kellemes, hogy a tarkóm reggelre kicsit bedagadt. Egy nagy ödéma - púp keletkezett rajta, ami aztán a nap folyamán szépen visszahúzódott!. Arcmimikára, jobban mondva homlokráncolásra egy ideig szintén nem voltam alkalmas, hiszen még eléggé feszített a fejbőröm és meg volt a sokat hangoztatott már-már közhely számba menő ’bukósisak’ érzés is! Kicsit nehéznek éreztem a fejemet és szépen lassan viszketni is kezdett, ahogy a sebek gyógyulásnak indultak!

Igazából azt mondhatom, hogy csak az első két nap volt megterhelő számomra. Kisebb hőemelkedésem is kialakult, ezért a hőmérővel folyamatosan ellenőriztem magamat, nehogy lázam legyen, ami ilyenkor egész egyszerűen TILOS! Szerencsére ez nem történt meg! Viszont az a két intenzív nap, amit a klinikán töltöttem az első itthon töltött napokban jött ki rajtam. Nagyon sokat aludtam napközben, és tényleg, eléggé kimerültnek éreztem magamat. Ez részben annak is betudható, hogy nem voltam makkegészséges sem. (Eléggé köhögtem és kissé náthás voltam.)  Szóval, amikor kimerültségről írok, ezt a tényezőt is beleértem ebbe az állapotba.

A 3-4. napon már egyre jobban bírtam az itthoni bezártságot, nem nagyon akartam, és nem is volt ajánlatos emberek közé merészkedni.  A viszketés folytonossá vált, a pirosság a beültetett részeken enyhülni kezdett és ráadásként a náthám is szépen kezdett elmuladozni. Az első 4 napban a fejemet nem tehettem még be a zuhany alá, úgy kellett óvnom, mint a hímes tojást. Az 5. naptól már nem kellett kerülni a vízzel való érintkezést, sőt áztatni kellett a fejemet percekig a zuhany alatt, hogy a pörkök leessenek. (Még ujjbeggyel történő kis masszírozással is meg lehetett segíteni, hogy az elhalt bőrdarabok szépen lepotyogjanak.) Nekem egyébként előjött a hipohondriám és azt hittem, hogy korpásodik a fejbőröm, és, hogy valahogy álmomban a graftokat kikapartam a fejem tetejéről, mert ott, ahol az elhalt fejbőrök megszáradtak, világosabb kis csíkok alakultak ki.  Aztán az 1 hetes kontrollon a doktornő megnyugtatott, hogy ezeket pörköknek hívják és szépen le fognak majd esni!  Nah, de ez már az én kis külön butaságom volt! :D

Most, 1 héttel a beavatkozást követően elmondhatom, hogy a pörkök 80%- a már a múlté és nagyon szépen gyógyul a fejem. A pirosság sem észrevehető már! Ma már délután egy étterembe is bemerészkedtem és ebédeltem egy jót. Senki egy szót sem szólt, azt kivéve, hogy milyen jól áll a rövid frizurám. :-)  Ergo,1 hét után a műtétnek már nincsenek észrevehető nyomai!

Remélhetőleg ez a gyógyulási folyamat szépen haladni fog tovább az elkövetkezendő hetekben, én pedig egy szűk hónap múlva a teljesen gyógyult fejbőrömről közölhetek majd képeket! (Remélhetőleg még a beültetett hajakkal még mielőtt kihullanak, mert sajnos ez is a folyamat része, mielőtt újra nőnek).

Hamarosan folyt köv…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hajbeultetes-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr407101541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Hajátültetés a HairHungary Klinikán